A belügyminiszter kecskéje
Járványként terjed a realitásérzék hiánya a kormányoldalon. A nemzetgazdasági miniszter, majd a miskolci alpolgármester után immár a belügyminiszter is kijelentette, hogy meg lehet élni 47 ezer forintból. Zsiga Marcell 1,6 milliós havi, Pintér Sándor 1,6 milliárd éves jövedelemmel a zsebében könnyen és felelőtlenül beszél. Igaz, a belügyminiszter szerint mindehhez szükség van haszonállatokra is, például kecskére.
Éhbér a 8 órás munkáért+kecske=megélhetés. Ezzel a "képlettel" számol a kormány. Több mint kétszázezer család számára ezt kínálja elérhető maximumként. Sokakkal együtt szívesen megnézném, amint belügyminiszter úr kecskét nevelget és beosztja a 47 ezer forintot egy hónapra.
Csak a rend kedvéért álljon itt a tény, hogy az előző kormány Út a munkához programja szerint azok, akik kaptak közmunkát, a közmunkásként végzett tevékenységért munkabérben részesültek. A Fidesz ezt a programot nem bővítette, nem javítgatta, hanem megszüntette, és létrehozta a közmunkások köztes munkabérét. A Fidesz találmánya az is, hogy miközben saját képviselői lelkesen gyűjtik a jövedelmet a legkülönbözőbb forrásokból, addig szerintük a szegény embereknek nincs szükségük pénzre, csak malacra és kecskére. Pedig malaccal és kecskével nem lehet cipőt, buszjegyet venni vagy tandíjat fizetni.
A kormányzati kincstári optimizmussal szemben a szegénység növekedésnek indult ismét és a kabinet nemhogy nem tesz semmit ellene, de intézkedéseivel még rontja is a helyzetet. Erre hívták fel a figyelmet az Éhségmenet résztvevői, akik Miskolctól Budapestig gyalogoltak a rettenetes hidegben. Útjuk során a fizikai megpróbáltatást kompenzálta az a sok-sok emberi szó, a szolidaritás sok helyről érkező ezernyi megnyilvánulása. A menet résztvevői, sorsuk követői tapasztalhatták: ők azok, akik valóban ismerik a magyar valóságot. Magyarországon a többség számára azt jelenti az élet, amit a menet kezdeményezőinek: a napi megélhetés nehézségét vagy épp megoldhatatlanságát, a perspektíva hiányát, az elemi biztonságért való nem szűnő küzdelmet.
Önmagát minősíti, aki lekicsinyli a menetet, mert azzal a magyar emberek és családok millióinak mindennapos erőfeszítéseit nézi le. Nincs kétségem afelől, hogy a kormánypárt cinizmusa őszinte. A Fidesz szerint mindenkinek annyija van, amennyit ér. Csak aztán ne felejtsék ezt el 2014 után se.
Igaz, a Fidesz nem a memóriájáról nevezetes.
A héten az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el Magyarországgal kapcsolatban, mert a képviselők többsége veszélyeztetettnek látja a demokrácia hazai helyzetét. A Fidesz szokás szerint baloldali ármányról beszél, megfeledkezve arról, hogy a Néppárté a legnagyobb frakció az Unió parlamentjében. Ha a szavazatszámokat vizsgáljuk, láthatóvá válik, hogy a Fidesz mellett a saját frakciója sem állt ki teljes létszámban. Még a néppártiak egy része számára is vállalhatatlan az Orbán-kormány működése, ezért inkább dezertáltak a szavazásról.
Emellett, arról is megfeledkezik a kormánypárt, hogy a Fidesz maga is többször európai fórumokhoz fordult a szocialista kormányokkal szemben 2010 előtt. Ha egy ország az Európai Unió tagja, akkor természetes, hogy felhasználja a testületi tagságot arra, hogy egy-egy problémának nagyobb nyilvánosságot adjon. Persze minderre nem került volna sor, ha az elmúlt másfél évben a kormány nem követte volna el sorozatos baklövéseit. A mai helyzetért, az Európai Parlament bírálataiért kizárólag Orbán és kormánya okolható. S ha mindennek a vége egy esetleges szankció lenne, a szavazati jog megvonása, az is Orbán bűne lesz. Ha tovább folytatja háborúit és nem teszi le a fegyvert, akkor ez az ország semmi jóra nem számíthat.
E példákból is látszik, hogy a Fidesz politikájának szöges ellentéte, amit a szocialisták gondolnak a jövőről. Szerintünk a létbiztonság és a széles körű demokrácia kombinációja, ami stabilitáshoz, fejlődéshez, sokak gyarapodásához vezet. Mi ezeket a feltételeket kívánjuk megteremteni a magyar emberek számára. Nem lesz könnyű, de legalább jó irányba indulunk, ezért van reményünk a sikerre.
